Három évvel ezelőtt alakult a makói szurkolói csoport, a Lángszórós Alakulat. Ennek apropóján interjút készítettünk velük az indulásról, a meccsre járásról, a huliganizmusról és a helyi csapatok szerepléséről. - Makoicsipos.hu cikke következik .


Három éve alakult a Lángszórós Alakulat. Mi adta az ötletét, hiszen ha jól tudom egy Makó Company nevű csapat már működött.
A Makó Company 2011-ben már megszűnt, illetve a kézilabda meccseken sem volt ebben az időben szervezett szurkolás különböző okok miatt. Ezért találtuk ki, hogy a két egykori brigádból gyúrjunk egyet, mert sokunknak hiányzott már a szervezett keretek közötti szurkolás. Sajnos ebben az időszakban az elsőszámú labdás sportok csapatai mélyrepülésben voltak, ezért is keletkezett akkor egy kis űr a lelátón is. Bízunk benne, hogy a mi segítségünkkel is újra feljebb léphetnek a makói csapatok, rajtunk nem fog múlni semmi.

Tényleg a Makón született Szakáts Gábor miatt lettetek lángszórósok?
Igen. Mindenképpen olyan nevet szerettünk volna választani magunknak, amiből lehet asszociálni Makóra, ugyanis az egész társaság lokálpatrióta fiatalokból áll. Így esett a választás a makói születésű neves feltalálóra, Szakáts Gáborra, neki is az egyik legjelentősebb találmányára, a lángszóróra. Véleményünk szerint azonban sajnos Szakáts Gábor megítélése méltatlan, jó lenne ezen pozitív irányban változtatni.


Molinón, sőt matricán is láttam egy angry birds emblémát. Ez honnan jött?
Amikor megalakult a csoportunk, abban az időben slágernak számított az Angry Birds nevű játék, magunk között is szinte "vérre menő" küzdelmek voltak egymás ellen :) . Innen jött az ötlet, hogy ebből a játékból az ismert figurát kicsit átalakítva megfessük lepedőre. Egyébként a Lángszórós Alakulatnak ez volt a legelső drapériája.

Kezdetben hogyan nézett ki a meccsre járás? Ugye most már a megye 1-es focicsapat találkozóra is látogattok, a női kézicsapat mellett, megye 2-es csapat pedig nincs.
Amikor megalakultunk, akkor három focicsapata volt a városnak, a három különböző megyei osztályban. A megye 1-es csapatban ekkor sok volt a szerb játékos, velük nehezen tudtunk azonosulni, úgy gondoltuk, hogy ha már visszaesett a helyi foci erre a szintre, akkor ésszerűbb lenne inkább helyi fiatalokat beépíteni a csapatba a külföldiekkel szemben, akiknek valamekkora összeget fizetni is kellett havonta. Ezért döntöttünk úgy, hogy a megye 2-ben vitézkedő csapat mérkőzéseit fogjuk látogatni, ahol tényleg csak makói, vagy környékbeli srácok játszottak. Ezen kívül ebben az osztályban szerepelt még akkor a Szentes is, ahol szintén megalakult egy szurkolói brigád, előttünk pár hónapja. Két szezont töltöttünk a megye 2-es csapatnál, de ahogy telt az idő, úgy változott a hozzáállás is, valami megtört a csapatnál. Egy nagy káosz lett úrrá, aminek az lett az eredménye, hogy meg is szűnt a csapat. Volt például egy olyan eset, hogy fogadtuk a Szentest, mindenki tudta, hogy nagy lesz az érdeklődés és nem lesz hiány hangulatban. Erre az egyik csapat körül mozgó ember kitalálta, hogy szedjenek belépőt mindenkitől, holott ilyenre sosem volt példa. Félreértés ne essék, egy belépőjegy árával bármikor szívesen támogattuk volna a klubot, de ez is egy gusztustalan húzás volt, vagyis lett volna, mert szerencsére nem lett belőle semmi. Közben már visszatértünk a csarnokba is, ahol a harmadik osztályban szereplő női csapatot támogattuk, akik szintén kizárólag helyi fiatalokból állt, kilencven százalékuk ifista volt az első kézis szurkolói csoport idejében, velük tényleg kiváló a kapcsolatunk. Miután megszűnt a megye 2-es csapat, dilemmába estünk, hogy mi legyen, mert mégis csak a focipálya a mi igazi otthonunk, viszont az elveinkhez szigorúan tartottuk magunkat. Ezért aztán szerencsésen alakultak a dolgok, a szerb játékosok elmentek, Frank Csaba személyében pedig egy nagyon szimpatikus új edzőnk lett, ezért úgy döntöttünk, hogy pár év szünet után ismét megszervezzük az első számú csapat meccsein a szurkolást. Ezt a mai napig nem bánjuk, sőt, a jelenlegi folyamatok és a kitűzött célok a klubnál párhuzamban vannak a mi elképzeléseinkkel is. Ami igazából probléma, hogy többször fordul elő, hogy a kézi- és a focicsapat egy időben játssza a mérkőzéseit, így ilyenkor nagy a fejtörés, hogy hová menjünk, de általában a fontosabb, élesebb meccsek mellett döntünk. Nem tudjuk jelenleg, hogy van-e rá esély, hogy a két klub vezetősége egyeztessen a jövőben a mérkőzések időpontjait illetően, de mi teszünk ez irányba lépést, hiszen tényleg mindenkinek ez lenne a legjobb.


Egy külföldi, vagy akár hazai válogatott meccsre mennyien utaztok, mit jelentenek ezek a meccsek?
Ez mindig változó, van olyan, hogy egészen sokan, de olyan is akad, hogy nem veszünk részt egy válogatott meccsen. A hazai meccsekre a szurkolói kártya miatt eleve nem járunk, így csak az idegenbeliek maradnak, de ezek a túrák azért sokkal többe kerülnek, mint elutazni például Ásotthalomra, így csoportosan nem is szoktunk részt venni rajtuk. Az izgalmasabb, fontosabb mérkőzéseken természetesen ott vagyunk, Bukarestben is mind a két alkalommal szép létszámmal voltunk jelen. Aztán meg jó lenne jövő nyáron kiutazni Franciaországba. Ha kijut a válogatott az EB-re, egészen biztosan kiutazunk mi is csoportosan. De nem csak a fociválogatott jelent sokat számunkra, hanem a többi labdás sportnál is szurkolunk a nemzetünket képviselő csapatoknak. A kéziseket elkísértük Újvidékre, illetve most tervben van, hogy jövőre az oroszországi hoki VB-re is elmegyünk páran.

Makón talán nem, de mondjuk országos- vagy világviszonylatban az ultrákat huligánnak, rendbontóknak tüntetik fel. Az autóborogatásokat, kirakat betöréseket csak egy kisebb csoport hajtja végre és a többséget tényleg csak azért megy el otthonról, hogy imádott klubjának drukkoljon?
Itt akkor tisztázzunk pár dolgot. Autóborogatások, kirakatok betörése nagyon ritka esetben fordulhat elő, de ha történik is ilyen, ezeket soha nem a szervezett csoportok tagjai követik el, hanem önálló személyek, akik illuminált állapotban vannak és azt hiszik, hogy ez milyen kemény cselekedet. Ezekkel természetesen mi nem azonosulunk, nekünk mindennél fontosabb, hogy a csapatunkat győzelembe hajszoljuk, hogy tűzbe hozzuk őket. Egy kocsmában, vagy egy diszkóban minden héten történnek verekedések és különböző atrocitások, mégsem ezekről beszél a média, a törvényhozóink nem ezekre a helyekre akarnak mindenféle regisztrációhoz kötött beléptetési procedúrát alkalmazni. Mérkőzés közbeni rendbontás már nagyon kevés fordul elő, hihetetlen, hogy mégis a szurkolók vannak démonizálva, egyfajta bűnözőként beállítva. Azt mondják, hogy az ultrák, vagy a huligánok miatt nem járnak családok mérkőzésre, de ez nettó hazugság. Elég megnézni, hogy mindig a legnagyobb ellenfelek összecsapásán van a legtöbb néző, rengeteg család, holott mindenki tudja, hogy ezeken a mérkőzéseken gyakoriak a látványelemek használata, vagy a másik tábor szidása.


Több helyi tornán vettetek részt, mint játékos. Csak a buliról szól vagy cél, hogy megmutassátok a másik oldalatokat is?
Nekünk nincsen másik oldalunk. Egy oldalunk van, csak nálunk ez az oldal eléggé széles. Akinek az élete a szurkolás lesz, annál nyilvánvaló, hogy a sport iránti szeretete végigkíséri az életét, nálunk sincsen ez másként. Sokan közülünk igazolt játékosok voltak, szeretünk focizni is, így magával értetődő, hogy elindulunk helyi amatőr bajnokságokban, amelyeken ráadásul nem is szoktunk szégyent vallani.

Végül: mi lesz a következő mérkőzés amire kimentek és mire számítotok?
Minden hazai meccsen ott vagyunk és ahová tudjuk, idegenbe is elkísérjük buzdítani a csapatunkat. A focibajnokságból már lement pár forduló, így egy kicsit már jobban felmérhetőek az erőviszonyok, de úgy gondolom, hogy még 4-5 meccs az a szám, ami után már ténylegesen is el tudjuk helyezni a csapatot a bajnokságban. Jelenleg az első öt közé várjuk a csapatot, a dobogó pedig egy csodálatos eredmény lenne. A lányoknál más a helyzet, ott csak az első meccsen vagyunk túl, viszont az egy igazi skalp volt, ugyanis a sokkal esélyesebb Békéscsaba második csapata ellen nyertünk idegenben. Őket a tavalyi félresikerült szezon után szeretnénk ismét a dobogón látni.